Tóth Ferenc (1928. jan. 04. Makó – 2018. aug. 19. Makó): történész, etnográfus, múzeumigazgató, tanár. – Szülei Tóth Ferenc adótiszt és Elek Julianna háztartásbeli, felesége Bernátsky Sára építéstechnikus. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem középiskolai tanári diplomát szerzett (1952), az egyetemen néprajzi kurzusokat is hallgatott Bálint Sándornál, ki nagy hatással volt rá. 1952-től 1964-ig alma materében, a makói Szántó Kovács János Gimnáziumban (Csanád Vezér Gimnázium, József Attila Gimnázium) tanított, közben két éven át a Szegedi Egyetem Történelem Tanszékén tanársegéd és könyvtáros volt. 1964-től 1988-ig a József Attila Múzeum igazgatója. Igazgatói munkássága alatt kiemelt figyelmet szentelt szülővárosa, Makó néprajzi és történeti tárgyi emlékeinek gyűjtésére, azok leltározására a József Attila Múzeum gyűjteményeinek gyarapítására. 1975-ben Népi építkezés Makón címmel doktorált a szegedi egyetemen. Munkásságának fontos eredményeihez tartozik az 1979-ben felújított és átadott Espersit-ház, mint a makói múzeum József Attila irodalmi emlékháza, az 1980-ban felépített Makói Ház az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark szabadtéri néprajzi gyűjteményében és az 1981-ben felépített új József Attila Múzeum főépülete. A makói múzeum udvarán található a szabadtéri néprajzi gyűjtemény az 1980-as évek közepétől. Kutatásainak fő témái: József Attila makói évei, Makó város és körzetének népi építészete, népművészete, néprajza és Makó hely- és településtörténete. Elindította 1965-ben a Múzeumi Baráti Kör Értesítője című periodikát, 1970-ben a Makói Múzeum Forráskiadványai, 1971-től a Makói Múzeum Adattára című periodikát, 1964-től szerkesztője a Péter László által elindított Makói Múzeum Füzetei című kiadványnak, 1992-től pedig a Makó Monográfiája című hatkötetes kiadványnak a szerkesztője és írója, 2000-ben jelenik meg szerkesztésében és szerzői közreműködésével a Csongrád megye építészeti emlékei című könyv. Fő műve a Makói hagyma címmel 1998-ban és a Makó néprajza címmel a Makó Monográfiája sorozatban megjelent kötetek. Munkásságát 1988-ban Móra Ferenc Emlékéremmel, 1990-ben Makó díszpolgára címmel, 1994-ben Tömörkény-díjjal, 1998-ban Csongrád Megyei Közgyűlés Megyei Alkotói Díjjal, 2002-ben Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2003-ban Pápai Áldással és Bél Mátyás – Notitia Hungariae Emlékéremmel, 2006- ban Fraknói Vilmos-díjjal, 2008-ban Csongrád Megyei Príma Díjjal tüntették ki. F. m.: A Makói Múzeum Füzetei (Szerk. és társszerző: pl.: T.F. A makói ház. Makó, 1982); A parasztház és berendezése (Juhász Antallal közösen, Csongrád megye népművészete, Budapest, 1990, 57-104.); Csongrád megye építészeti emlékei (Szerk. és társszerző, Szeged, 2000); Makó Monográfiája (Szerk. és társszerző, Makó régi térképei. Makó, 1992. A makói hagyma. Makó, 1998. Makó néprajza. Makó, 2008. Makó története a kezdetektől 1849-ig. Makó, 1993. Makó története 1949-től 1920-ig, Makó, 2002. Makó története 1920-tól 1944-ig. Makó, 2004); „Az otthonom pedig hát ott, Makón van” József Attila makói évei. (Makó, 2005). Tóth Ferenc tudományos munkássága szülővárosának, Makónak és Csongrád-Csanád megyének is kiemelkedő kulturális tevékenysége, fontos, hogy bekerüljön a Csongrád-Csanád megyei értéktárba.