Makón a földrajzi adottság miatt az étkezési vöröshagymát közvetlenül magról nem lehetett termeszteni. Az első évben a magról dughagymát, a másodikban a dughagymáról étkezési hagymát termelnek. A dughagyma termesztéséhez az őszi mélyszántást 12 col mélyen, négy lóval végezték, a földet tavasszal kézi fogassal és boronával elsimították. A hagymamagot eredetileg kapával rónára, az 1920-as évektől kézi vetőgéppel vetették. A növényápolást gyomlálással, majd keskeny pengéjű, rövid nyelű kapával (kaparó) majd tolókapával (dikkelő) végezték. A dughagymát hatfelé osztályozták, a legnagyobb a piklesz, azután következik az első, a második, a harmadik, a negyedik osztályú dughagyma és végül a legkisebb, amit zsigának neveztek. A makói kertész az első, a második és a harmadik osztályú dughagymát ültette el, a többit piacon értékesítette. Mivel a dughagyma elvetve magrózsát nevel, a virágrügy képződését hőkezeléssel, hagyományosan kemence feletti szárítással gátolják meg.