Lippay János két fokhagymafaja ismert: „Eggyik őszi; másik ki-keleti, vagy nyári. Az őszit azért nevezik annak, hogy őszszel ültetik el. A másikat ki-keletkor.” Makón mindkettőt termesztik. Az őszi nagyobb méretű, de lazább húsú, nincs megfelelő aromája. Régen főleg szálas eladásra termesztették. Még ősszel, legkésőbb karácsonyig el kell adni, ugyanis hamar kipuhul, kifújja magát. Szezonja májustól júniusig tartott. A tavaszi fokhagyma kemény, elálló, jól tárolható, ízét-zamatát májusig megtartja, addig egészséges és csíramentes. A tavaszi fokhagyma az őszinél keskenyebb levelű. Elállósága és zamata miatt kolbászba Makón kizárólag a tavaszi fokhagymát teszik. A tavaszi fokhagymának Makón két fajtáját termelik: a zöld és a sárga szárút. A zöldszárút tartják az ősi makóinak, a sárgaszárút a népi emlékezés olasz eredetűnek tudja. Az utóbbi valamivel többet terem, de lazább szerkezetű, könnyű, gerezdjei novembertől hajlamosak a kipuhulásra. Hamarabb el kell adni. Érték minőségben és ízben is közel állt az őszi fokhagymához.