Az országban sehol sem sütnek olyan finom túróslepényt, mint Makón. Nálunk a kifejt tejet többévszázados gyakorlat szerint beoltják, és a tejfölös, vajas oltástúróból készül a lepény. Nem hiába jegyezte meg róla Kassai Vidor komikus színész, aki gyermekkorában a 19. század közepén élvezettel fogyasztotta szombat délutánonként a makói túrós[1]lepényt, hogy: „barnáspirosra sült hártya alatt csak úgy szotyog-lotyog az istenáldás”. Palugyay Imre 1854-ben megjelent országleírásában fontosnak tartotta megjegyezni: „A lepény vékony tésztára rákent vajas túróból, oltásból készül, mely megsülvén olvadékonysága s kellemes íze miatt igen kedves eledel”. Messze földön híre járt a makói túróslepénynek, úgyhogy mikor 1858-ban Ferenc József és Erzsébet királyné Gyulára látogatott tizenkettő makói asszonyt hívtak Gyulára lepényt sütni, amely a királyi párnak annyira ízlett, hogy valamennyien kaptak kosárkába helyezve egy-egy arany tízkoronást. Justh Gyulát a 48-as olvasókörökben mindig túróslepénnyel kínálták