Hajnal Antal 1838. szeptember 1-én született Makón. Édesapja református tanító volt. Felsőfokú iskoláit a budai Műegyetemen végezte, diplomáját 1859-ben vehette kézbe. Európai tanulmányutat követően Békés vármegye alkalmazta, majd magánmérnökként földmérési- és vízrendezési munkák mérnöki terveit készítette el. 1873-tól a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumban helyezkedett el, mint főmérnök. Folyószabályozási és a vasúti közlekedéssel kapcsolatos feladatai voltak. Miután Fiume kikötője kiemelt fontosságú és fejlesztésű kikötője lett a magyar államnak, munkásságát a továbbiakban a kikötőnek szentelte. 1889-től haláláig irányította a tervei alapján készülő fiumei kikötő kivitelezési munkálatait. Hajnal Antal tevékenysége a Baross Gábor által alapított kikötő-építészeti hivatal és a tengerészeti hatóság összevonásával létrejött új, széles hatáskörű hivatal vezetőjeként, a Magyarország[1]hoz tartozó tengerpart kikötőépítési és fenntartási munkáira is kiterjedt. Egyik alapítója volt a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek és a fiumei vöröskeresztnek. Humánius gondolkodását mutatta, hogy az 1885-ös kolerajárvány idején erején felül is támogatta a rászorulókat, amellyel nagy tiszteletet vívott ki. 1900-ban Budapesten jelentette meg fő művét Fiume és kikötője címmel, amely a fejlesztés elvi és gyakorlati leírását adja meg. 1907. január 17-én hunyt el. Sírja Fiuméban van. Mérnöki munkája eredményeként Magyarország modern kikötővel rendelkező, a tengeri kereskedelem felé nyitott országgá vált. Ebből a kikötőből szállították a magyar mezőgazdasági (gabona, liszt) terményeket, de a behozatalban is meghatározó szerepe volt.