Szakáts Gábor Makón született jómódú gazdálkodók gyermekeként 1892. 03. 17-én. Már 9 évesen faszénnel fűtött gőzgépet konstruált. Gimnáziumi tanulmányai után a Királyi József Nádor Műegyetemen tanult tovább és ezzel párhuzamosan elvégezte a szegedi Magyar Királyi Állami Felsőipari Iskola gépészeti szakát. Az I. világháborúban tüzértisztként szolgált, 1915-ben mutatta be az első találmányát, a K 76 néven ismert gépfegyvert. Ezt követte még a háború ideje alatt 40 szabadalmat jelen[1]tett be, ezek közül egyik a szétszedhető Szakáts-féle 18-as hegyi ágyú, de legjelentősebb, amit ugyan egy német mérnök írt le, de ő fejlesztette tovább és készítette el, ez pedig a lángszóró. E találmánya miatt 1920-ban háborús bűnösként nemzetközi bíróság elé akarták állítani. Ebből aztán nem lett semmi. Az I. világháború után egy ideig Németországban és Angliában élt, majd Budapesten, de szülővárosába többször visszatért. Ekkor a Kálvária u. 57. szám alatt lakott, ahol találmányai kidolgozására laboratóriumot is berendezett. Nagyon jelentős találmánya volt, a Szakáts-féle motoreke, vagy a Diósszilágyi Sámuel féle légmell-kezelés technikai kivitelezése, az „Új pneumothorax-tű és készülék”, amellyel még évekig dolgoztak az orvosok. Az 1930-as évek közepére néhány sikertelen vállalkozása miatt fokozatosan elszegényedett, egészsége megromlott és 1937. 07. 22-én rejtélyes körülmények között meghalt.