Makó, Honvéd városrész Északi részén fekszik Cigánybécs, amely 1801-ben jött létre, amikor Újváros kijelölésével együtt a cigányoknak külön helyet szánt a városvezetés. Az utcák rendkívül szűkre szabottak, az összközművesítés megoldatlan, az épületek pedig még a Honvéd-telepnél is rosszabb helyzetben vannak. A legtöbb putri, rehabilitálásra alkalmatlan. A szociális és infrastrukturális hiányosságok igen szembetűnőek. Az Aradi utca, illetve a Justh Gyula utca rövid csatornaszakaszának kivételével szennyvízcsatorna nem található a városrészben. Az utak közül jónéhány még nem kapott szilárd burkolatot. Jóllehet, a városban csak itt haladja meg a gyermekkorúak aránya az időskorúakét, az aktív korúak kevesebb, mint 50%-a dolgozik. Az aktív korúakon (15–59 évesek) belül a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya több, mint kétszerese a városi átlagnak. Az itt élő emberek egy része megélhetést a mezőgazdasági termelésben talált, de a foglalkoztatottak aránya csak 35 % (a városi átlag 50 %). A közintézményi ellátás teljesen hiányzik, csakúgy, mint a városrész tömegközlekedési kapcsolata. A Cigánybécs elnevezésnek az értéktárba való felvételét azért javaslom, mert egyedi. Az emlékeket hordozó városrész az ide települő beás cigány emberekből és az őket letelepítő makói lakosokból tehetséges muzsikusok, nemzetközi hírű zenészek kerültek ki (Puka, Lakatos…).