Dégi István (1935-1992) színész Makón született paraszti ősök gyermekeként. Iskolás évei alatt tagja volt a Szent István Királyi Cserkészcsapatnak. Focistának készült, a makói Vasas csapatában focizott. Egy amatőr együttesben már akkor is mondott verseket. Munkásként kezdte: volt traktoros, kovács, majd 1959-ben elvégezte a Színművészeti Főiskolát. A debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, a Szent Johanna, a Kakukk Marciban nyújtott szerepeiért 1964-ben megkapta az I. Jászai Mari díjat. Közben filmezni kezdett. Ismertebb filmjei: Sikátor, Égre nyíló ablak, Gyalog a mennyországba, Isten hozta őrnagy úr, Az ötödik pecsét, Utazás a koponyám körül. 1968-tól a budapesti Madách Színház tagja, kirobbanó alakítása volt „a színész” Gorkij az Éjjeli menedékhelyében. 1975-ben megkapta a II. Jászai Mari díjat. 1976–1979-ig a József Attila Színházban játszott, 1979–1981-ig a miskolci Nemzeti Színház tagja volt, alakította Orgont Moliere Tartuffe című darabjában, vízárus Brecht Szecsuáni jó lélekben. 1986-ban a Játékszínben rendezte Füst Milán Margit kisasszony című darabját. Előadóesteket tartott, verseket, novellákat írt. Írásaiban megemlékezett szüleiről, Makóról, a Maros-partról, a Bajza utcáról. Gyakran visszajárt szülővárosába feltöltődni, soha nem feledte gyökereit. „Makó az én Bakonyom” – mondta. Végső nyughelye is itt van szülei, nagyszülei mellett.