Etsedi Miklós (Monospetri, 1854 körül – Makó, 1803. február 7.) református lelkész. 1783-ban hívták meg Makóra másodlelkésznek, ahol versírással is foglalkozott. Két kötetet jelentetett meg, amelyek már életében népszerűek voltak. Hosszú betegeskedés után halt meg. A makói reformátusok szeretett papjukat a templom fala mellett elkészített kriptába temették. Munkásságáról dr. Molnár János professzor megállapította, hogy Etsedi Miklós „Isten parancsára érezte szükségét a versek megírásának, hogy ébresztgesse az alvó lelkeket.” Versei énekelhetők, zsoltár dallamra íródtak.