A legenda szerint Rómában egy gazdag, előkelő házaspár templomot akart építtetni. Álmukban megjelent nekik Mária, aki tudtukra adta, hogy oda építsék a templomot, ahova másnap reggel hó esik. A hó az Esquilinus hegyére hullott. A templom felépült, s ez lett a S. Maria Maggiore-katedrális. Főoltárképe csodatévő kegyképpé vált. Erről illetve ennek másolatairól később több újabb másolat készült. Ezek egyike ma a makói Szent István király templomban látható. A hagyomány szerint Szegedről került Makóra 1552-ben, amikor a török Szegedet elfoglalta, ez azonban csak jámbor föltételezés. A kép az 1700-as évekből való, is[1]meretlen művész alkotása. Mária köpenyének kék színe, aranyszegélye a Mennyországra utal. Mária jobb vállán látható csillag a napkeleti bölcsek Krisztushoz vezető csillagát idézi, de utal arra is, hogy Mária az iránymutató „stella maris”, „tengernek csillaga.” Ruhájának vörös színe a szenvedést, a megváltást, győzelmet, a Szentlelket egyaránt jelképezheti. Homlokán a megváltás legáltalánosabb szimbólumát, egy keresztet lá[1]tunk. Mária bal karjával a mosolygó gyermek Jézust fogja, aki jobbjával éppen megáldja a képre tekintőt. A gyermek jobb kezében egy könyvet, a Szentírást fogja. Ruhájának díszei a mennyország virágait idézik. Anya és gyermeke feje körül a mennyei dicsőségüket mutató, aranyszínű glória tűnik elő. A kép mindmáig Makó legkorábbi és egyik legértékesebb művészeti alkotása.