A mindennemű vászon előállításához szükséges kendertermesztés, feldolgozás, a fonás és szövés az asszonyok feladata volt. Makón ezek közül leghamarabb a szövés maradt el, melyet a takácsok vettek át. Ezt erősíti meg a város első történetírója is, Szirbik Miklós 1835-ben írt munkájában, miszerint az asszonyok dolga a fonál előállítása, a takácsoké meg a szövés. Makón az első céhet épp a takácsok alapították 1789-ben, virágkorát a 19. században élte, majd annak vége felé hanyatlani kezdett. A 20. század elején még öt takács létezéséről tudósítanak az összeírások. Termékei közé tartoztak a közönséges vásznak, piros-kék csíkozású szőttesek és sávolyos szövésű derékaljak. A szövet alapanyaga a kender és a len volt, később a pamut vagy ezek együttes használata. Még a 20. század elején is a lányok staférungjának fontos elemét képezték a takácsszőttesek. A megrendelt terméket mintakönyvek alapján választották ki, vagy készen a helyi piacon vették meg. A garnitúra általában egy sütőabroszból, hat törölközőből és hat szakajtóruhából állt, a tehetősebbek kiegészíthették lepedővel és derékaljjal. A József Attila Múzeum néprajzi gyűjteményét gyarapító néprajzkutatók és Börcsök Attila néprajzi gyűjtő tevékenységének köszönhetően a megye legnagyobb számú takácsszőttes kollekcióját őrzi.