A magyar történelemtudomány egyik legkiemelkedőbb, nemzetközi hírű képviselője. Kutatómunkája a magyar történelem szinte minden korszakára kiterjedt. Tevékenysége különösen is jelentős a magyar középkor kutatása szempontjából. Számos szakcikke, könyve jelent meg. 1898-ban Makón született evangélikus családban. Középiskoláit a szegedi piarista gimnáziumban végezte. Diplomát a budapesti Eötvös kollégium tagjaként szerzett történelem-latin szakon, 1920-ban doktorált. 1922 és 1930 között a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, magántanári képesítést szerzett, a budapesti Pázmány Péter Tudomány – egyetemen történelmet oktatott, szerkesztője volt a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattárnak, majd a Századok című folyóiratnak. 1945- ben kényszernyugdíjazták. Ezután lett 1947 és 1954 között a magyar evangélikus egyház országos levéltárának a munkatársa. 1954-ben lehetővé tették számára, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Történet – tudományi Intézetében dolgozzon, ahonnan 1968-ban ment tényleges nyugállományba. 1973-ban Akadémiai-díjban részesült. 1989. augusztus 25-én hunyt el, Budapesten a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomba.