Az egészalakos, hatalmas festményt Návay Tamás főispán javaslatára rendelte meg a neves festőtől Csanád vármegye egy Deák Ferenc portréval együtt, 1868-ban. Erzsébet királynét a kiegyezést követő koronázás alkalmából a magyar koronázási díszben örökítette meg a festő. A felsőrész fekete bársonyderék, amit finom csipke díszít, igazgyöngy és gyémánt fűzéssel, a rövid csipkeujjakat nagy szalagcsokrok emelik ki. A magyar udvari gálaruha egy uszályos fehér selyem, tüllcsipkével borított, abroncsos szoknyát takar. Az öltözéket fehér csipkekötény és csipkefátyol egészíti ki, az utóbbi egy gyémánt diadémról hullámzik alá. A fátyol alól fekete csipkés főkötő villan elő. Elkészülte után, 1869-től a vármegye háza közgyűlési termében helyezték el. Ez a festmény Székely Bertalan egyetlen uralkodó portréja, a Makón őrzött képzőművészeti alkotások egyik legkvalitásosabb és legértékesebb darabja. Számos nemzetközi és hazai kiállításon szerepelt, 2018-tól a Városháza dísztermében tekinthető meg.