A Maros-parton található terület kivételes természeti jelentőségű, ugyanakkor komoly kultúrtörténeti szereppel is bír. A Makó közvetlen közelében található Csordajárást korábban legelőként hasznosították. Az állattartás csökkenésének következtében a legelő jelleg egyre inkább háttérbe szorult és kaszálóként hasznosult, amit szántók és gyümölcsültetvények váltottak fel. Az 1980-as évektől a makóiak kiskerteket létesítettek itt. Napjainkra a gyümölcsösök eltűntek az öblözetből, és keskeny erdősávokkal tarkított szántók, rétek valamint kiskertek tagolják a területet. A folyó és a gát mentén fűz-nyár ligeterdők találhatók. Az erdősávok egyik fontos állományalkotó fafaja a kocsányos tölgy. Védett állatai közül említésre méltó a bőrfutrinka, a szarvasbogár, a sápadt éjcincér, a hengeres szalmacincér, a szalmacincér és a macskahere cincér. A makói csordajárás faunisztikai ritkasága a bozontos cserjecincér előfordulása.