A Makó-landori erdő a Maros árterének értékes természeti kincse. Az itt előforduló növények és állatok sajátos arculatot adnak az ártéri erdőnek, jól elkülöníthető egységet alkotnak. Közülük nem egy kiemelkedő jelentőségű. A Makó-landori erdő közigazgatásilag Makóhoz és Marosleléhez tartozik. Az itt húzódó hullámtéri erdő típusa a keményfás, kisebb arányban puhafás ligeterdő. A terület élőhelyi kapcsolatot biztosít az erdélyi és a bánáti fajok számára. Az eddig előkerült védett növények a széleslevelű nőszőfű és a réti iszalag. Igen változatos a terület gerinctelen faunája (kuriózum a bánáti csiga). Az eddig előkerült 12 védett bogárfaj közül fokozottan veszélyeztetett az aranyos bábrabló, a szárnyas futrinka, a nagy szarvasbogár és az orrszarvúbogár. A területről eddig 41 fészkelő madárfajt mutattak ki. Közülük természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a citromsármány, a csuszka, a nyaktekercs, a kis fakopáncs, a halvány geze, a sisegő füzike és az erdei pityer, mivel ezek a fajok az Alföldön igen ritkán és csak szigetszerűen, kizárólag öreg erdőkben fordulnak elő.