A Maros folyó a Keleti-Kárpátokban, a Gyergyói-havasokban, Marosfő közelében ered és Szegednél torkollik a Tiszába. Határfolyó, ún. „mozgó” államhatár Magyarország és Románia között, Makó déli határában húzódik végig. Vizében a hazai halfajok jelentős része előfordul. A homoki küllő, a magyar és a német bucó mellett gyakori a védett kőfúró csík és a selymes durbincs. A védett puhatestűek közül a lapos tavikagyló és a tompa folyamkagyló otthona. A víz fölött nagy tömegben rajzik a tiszavirág és a dunavirág. Elterjedt a sárgalábú folyami-szitakötő, a feketelábú folyami[1]szitakötő, a rovartani ritkaságok közül említésre méltó a fenékjáró poloska, a nagy karmosbogár és a négypúpú karmosbogár. A folyó hullámtere és szigetei sok helyen még vadregényesek, természetes állapotban fent tudtak maradni, galériaerdei értékes növény- és állatvilágának adnak otthont. A madarak közül itt költ a rétisas és a békászó sas. Jellegzetes védett állatai a bánáti csiga és az európai nyelesszemű-légy.