Az Arad és Makó között (a város keleti határában) folyó Száraz-ér a Körös-Tisza-Maros által határolt területek legmeghatározóbb vízfolyása, és a térség egyik legszebb természeti kincse. Nevét onnan kapta, hogy az 1840-es években teljesen kiszáradt, és burgonyát termesztettek a medrében. A kiszáradás veszélye a későbbiekben is többször fenyegette, de 2000-ben egy nagyszabású rehabilitációnak köszönhetően megmentették. Az ősi vízfolyás medre és környéke helyenként még mindig különleges természeti értékeket őriz. A területen számos védett rovarfaj él. A védett halak közül egyedül a réti csík található itt. A kétéltűek közül sokfelé látható kecskebéka, zöld levelibéka és tarajos gőte. Gyakori faj a környéken a vízisikló, míg a mocsári teknős ritkábban fordul elő. A nádasokban költ többek között a kis vöcsök, a nádirigó és a vízityúk. Az átvonuló madárfajok közül a gólyatöcs, a daru és a bölömbika is rendszeresen megtalálható itt. A terület fokozottan védett emlőse a vidra.