1902. december 27-én a dunántúli Pusztaalmás-Naszályon másodszülött fiúként jött a világra, nyolcéves amikor Budapestre költözik a család. 1921-ben érettségizett, 1925-ben tanári oklevelet szerzett a Képzőművészeti Főiskolán. Csók István tanítványa volt. A Szinyei társaság ösztöndíjával 1927-28-ban fél évet Párizsban töltött. 1928-ban és 1930-ban az Ernst Múzeumban szerepel munkáival. A Vörös kalapos nő című alkotását Szinyei-díjjal tüntették ki. Kislány babával című képét 1929-ben Párizsban festette, a budapesti déli vasúti összekötő híd (1932), a Párkák (1933), Gyöngysoros hölgy (1935) a Nemzeti Galériába került. 1938-ban tanári állást vállalt, így került Makóra a Csanád Vezér Gimnáziumba rajztanárként, 1954-ig marad a városban.

„ A makói földön szétterülő sarjasztó és gyűjtő szorgalom atmoszférájában a múzsák félénken hagynak lábnyomot, de szerettem Makót, mert emberi önállóságot adott és megerősített festői törekvésemben.” (Ecsődi Ákos)

14 évig dolgozott Makón, heti hat napot az ifjúsággal és vasárnaponként festett. Előadásokat tartott a népművelésben, szakfelügyelő volt néhány évig, tanított a dolgozók gimnáziumában, tanulmányt írt Csanád képzőművészetéről. Itt festette a Tanárok (1946), az Önarckép (1953), a Kötéltáncos (1948) című képeit. Lelkiismeretesen leadta óráit, néhányszor átsétált a városon, csak kevés emberrel volt közelebbi ismeretségben. Körülbelül százötven kép jelenti az életművét, Budapestre helyezik 1954-ben és a tanári munkát folytatja közben üzleti grafikák készítésével is foglalkozik. Makón első önálló kiállítása 1975-ben volt a városi könyvtárban, születésének 100. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a gimnázium falán és a József Attila Múzeumban emlékkiállítást rendeztek, amelyen leánya Lehelné Ecsődi Judit is részt vett.