A huszadik század elismert könyvművésze, fotó-grafikusa, tipográfusa, reklámtervezője. 1904. december 4-én született Makón, szülei lakatosnak szánták, de a hideg vassal nem tudott megbarátkozni. A Makói Újság, majd a Makói Friss Újság nyomdájában dolgozott. Ez utóbbi lapnál Sajtos Gyula volt a felelős szerkesztő. Az ifjú nyomdász munkájának elismerését jelentette, hogy rábízták a Hollósy Kornélia Színház plakátjainak szedését, ezért az előadásokra szabad jegyet kapott. Stelázsipapír céljára linóleummal szettet készített, amit a nyomda a helyi papírkereskedők részére ki is nyomtatott.
1927-ben Budapestre költözött, a Fővárosi Nyomdában helyezkedett el, ahol főleg kereskedelmi reklámok szedését végezte. Megismerkedett Moholy-Nagy Lászlóval, tagja lett a Kassák Lajos vezette Munka-körnek. A Kassák Lajos szervezete „Munka” szociofotó kiállításokon Lengyel Lajos fotóit is bemutatták. A munkásosztályt nem elesett emberek gyülekezetének ábrázolja.
Gyermekképein meglátszott a társadalmi helyzet, de nem szánalmasan jelentek meg. Így lettek fotói igazi kordokumentumok. Maradandót könyvművészként, könyvtervezőként alkotott. Kimagasló munkája, a Babits-emlékkönyv, az Alberto-album, ez utóbbit 1964-ben a lipcsei könyvművészeti versenyen aranyéremmel tüntették ki. A bibliofil kiadású képes krónika a magyar könyvművészet remeke, bronzéremmel jutalmazták.
Lengyel Lajos írja: „A könyvtervezés a tartalomból indul ki, amikor meghatározza a könyv formátumát, betűtípusát, a szedéstükör nagyságát, a sorok egymáshoz viszonyított távolságát, a betűk méreteit, a felhasználható papír minőségét. A könyv nem lehet szebb, mint a tartalma.”
1945-től 1948-ig a Független Nyomda igazgatója, majd a Nyomdaipari Igazgatóság vezetője. 1948-tól 1969-ig a Kossuth Nyomda igazgatója, 1970-ben a Nyomdaipari Egyesület elnöke. Nemzetközileg elismert könyvművész, Lipcsében Gutenberg-díjat kapott. Magyarországon a szakmában elsőként kapott Kossuth díjat és Tótfalusi díjat, 1978 január 10-én hunyt el Budapesten.