Berek Kati színművész 1930. október 7–én született Makón nagy szegénységben élő Berek József és Rauch Karolina gyermekeként. A gyermek a város árvaházában nőtt fel. 8 évesen már a Szegedi Nemzeti Színházban gyerekszínészként játszott. 15 évesen már tudta, hogy színésznő lesz. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után (1948-1952) a Nemzeti Színház tagja volt (1952-1970). 1970-74-ig a 25. Színház alapító tagja volt, tanított, rendezett, írt. 1974-85-ig újra a Nemzeti Színházban szerepelt, 1985-91-ig a győri Kisfaludy Színház következett, majd a 1991-től a kecskeméti Katona József Színház. 1991-ben szívinfarktust, 1993-ban agyvérzést kapott. Nagyon súlyos állapotba került. Féloldala lebénult, nem tudott beszélni, egy ideig nem is látott. Erős akarata és szívóssága révén több éves távollét után visszaküzdötte magát a színpadra. Nagyon sok darabban: Shakespeare darabokban, García Lorca, Brecht, Örkény, Moliére, Madách, Maugham, Zindel darabokban, több filmben: a Kis Katalin házassága (1950), Életjel (1954), Égi madár (1958), Párbeszéd (1963), Próféta voltál, szívem (1968), Feldobott kő (1968), Örökbefogadás (1975), István, a király (1984). Főbb rendezései: Kuan Hang-csong: TOu O igaztalan halála, Gyurkó: A búsképű lovag, García Lorca: A csodálatos vargáné, Marivaux: Két nő között. 2006-ban lépett utoljára színpadra a „Nénikém, meg én” c. darabban. 1957, 1963-ban Jászai Mari-díjban, 1967-ben Madách-, Radnóti- és SZOT-díjakban részesült.1970-ben Érdemes művész, 1988-ban Kiváló művész elismerésben részesült, 2000-ben a Nemzet színészévé választották, 2007-ben pedig Örökös Tagja lett a Halhatatlanok társaságának. 2017. február 26-án hunyt el. Fia, Zolnay János 1959-ben született Zolnay Pál rendezőtől.