A mezővárosi parasztság számára az egyik legfontosabb iparos a kovács volt. A mezőgazdasági és
közlekedési eszközök jelentős részét helybeli kovácsok és bognárok készítették, javították. Ez magyarázza,
hogy számuk is jelentős volt mind a 19. században, mind a 20. század első felében. Céhüket is együtt
alakították meg 1815-ben. Fő tevékenységük a kocsik készítése volt. A kocsit a gazda a bognártól rendelte meg, jelezve, hogy melyik kovács vasalja. Először a bognár készítette el a faalkatrészeket, majd a kovács a vasalást. Sorrendben először a kerekeken dolgozott, majd a saroglya, a két oldal és végül az alsórész vasalása készült el. Készítettek hagyományos lovas szekeret, azaz lőcsös kocsit, Nagyatádi-kocsit, anyag- és terményszállításra használt
stráfkocsit fakerekű és gumikerekű változatban, Széll-féle lovas kocsit, Eszterházy-kocsit, kétkerekű kordét,
melyet főként a mezőn közlekedő postások használtak, valamint sertésszállító kocsit.
A 20. század első felében és közepén dolgozó kovácsmestereket név szerint is ismerjük: Bagaméri Mihály,
Benák András, Baranyi Jenő, Bernáth Illés, Dégi István, Dömők József, Farkas Péter, Fekete Sándor, Fodor József, Galamb Ferenc, Gál Dániel, Gera Ferenc,  Kollár József, Luspai Sándor, Mándoki János, Mészáros
Mihály, Móra Antal, Németh Gyula, B. Papp Antal, Pásztor István, Pásztor Vilmos, Rakonczai János, Rákos
Máté, Schőbel György, Sisák László, Széll Ferenc, Széll Lajos, Széll Miklós,  Török István.
Tanyai kovácsok: Bagaméri Mihály, Erdei József, Inokai Imre, Kocsis János, Kocsis Sándor, Nagy György,
Sánta Imre, Soós László
Bognárok 1950-ig a városban: Horváth László, Igaz Lajos, Sóss János, Rózsa Lajos, Széli István, Németh
Imre, Varga Antal, Mátó Pál, Somodi Mihály, Hajcsár József, Bagosi, Bősze István, Bakai, Papp Károly,
Kállai István, Bárdos István, Bakacsi Mihály.
Kocsifényezők: Dojcsák Géza, Baranyi József.