A „Nagyatáder” elnevezés Móra Ferenctől származik, ő illette ezzel a névvel a Nagyatádi kocsikat, melyek létrejötte Makóhoz kötődik. 1923. május 15-én Nagyatádi Szabó István (1863–1924) földművelési miniszter városunkba látogatott. A méntelep udvarán a tájfajta apaállatok megszemlélése alkalmával a körülötte csoportosult gazdáknak észrevételezte, hogy csudaszép fogatokat lát Makón. Az egyik gazdálkodó erre megjegyezte: „Nagyatádi kocsinak nevezték el ezeket a kocsikat a nem kisgazdák, Kegyelmes Uram! mert azt mondják, Kegyelmes Uram minisztersége segített ahhoz, hogy ilyen szép kocsikat szerezhettünk. A miniszter mosolygott, majd derülten így szólt: „Nem baj, ezért is vállalom a felelősséget, mert ne feledjék, hogy amikor a kisgazda egy szép kocsit tud csináltatni és csináltat is, akkor munkát is ad és bizonyos illő hasznot az iparosnak és kereskedőnek, aki ezt csinálja és árulja.” Makón emlékezet óta kocsi készítők, bognárok, kerékgyártók készítettek kocsikat a gazdáknak és a hagymakertészeknek is. Híres bognár dinasztiákról olvashatunk a Makó néprajza köteteben.
A nagyatádi kocsi a kasos (körül-kasos), majd a bordás kocsi továbbfejlesztése volt, amelynek szekrényére a vásárhelyi Nagy Margit szerint: „faberakással bordázott fonás” volt jellemző. Ennek a kocsifajtának fejlődési szakaszai: cséza; bordázott fonású kocsi; faberakásos bordás kocsi; nagyatádi kocsi. A nagyatádi kocsi féderes, zárt rendszerű kocsi volt. Négy bőrüléssel készült: kettő elöl, kettő hátul. A hátsó ülést ki lehetett szerelni, ha kellett a hely valami szállítására. Az üléseket rögzítették, különben kanyarban kibillent volna. A nagyatádi kocsit nem minden bognár tudta csinálni, csak akinek volt megfelelő fája. A zárt karosszériára a vasalást a kovács tette rá. Kerekei kétsorküllősek voltak; egyik küllő kijjebb, a másik beljebb állt. Így jobban mutatott a kerék. A kaszlin a kovács olajos kéznyomának nem volt szabad látszania. Amikor rászerelték a vasalást, citlinggel – acél lappal – megkaparták. Ezután került a fényezőhöz. Akkor még nem volt sárga flóder; a betéteket zöldre, a rámát feketére festették. Volt, aki megjegyezte: gyün a gyászkocsi. Ezt fölváltotta a barna betétes, okkersárga rámás változat. A vasalás fekete volt. A nagyatádi kocsikat az 1920-as években kezdték gyártani. Ez lett akkor a prádés kocsi. Csak a jobb módúak használták, ezzel jártak a piacra. Vitték a tojást, csirkét, kappant, pulykát, kacsát, hízott libát. Olykor őrletni is evvel mentek; a hátsó ülést kiszerelve néhány zsák gabona elfért rajta. Lakodalomba is ezzel jártak. Az 50-60-as években a kocsikat be kellett adni a helyi Tsz-be, közös használatba. Sokan elrejtették, nem használták. A 70-es években, divatba jött, hogy a lakodalmi menet nagyatádival közlekedik a templom épületéig. Volt olyan alkalom hogy 20-30 feldíszített kocsi vonult a város utcáin. Még a nyolcvanas évek végén is így történt. A rendszerváltás után a lovaskocsit felváltotta a személyautó. Napjainkban a falunapi felvonulásokon fognak a nagyatáderekbe.