A református Ó-temetőt 1759-ben nyitották meg, amelynek területe 10728 n. öl volt. A nép még a 20. században is török temetőnek nevezte. A hódoltság idején Makónak volt egy török kolóniája. Külön török temető húzódott a mecset körül a folyó közelében. Ekkor még a Maros folyó egyik ága a város keleti oldalának közelében húzódott. Az 1700-as évek közepén az itt élők még tudhatták, hogy merre volt a török temető. Az idő múltával a temető többször került bővítésre, legutoljára 1861-ben. A temető legmagasabb pontja, egyben a város legmagasabb pontja is 85,5 méter a tengerszint felett. A temető több jeles személy nyughelye, többek között: Dr. Batka István, Dr. Diósszilágyi Sámuel, Erdei Ferenc, Dr. Kovács Károly, Galamb család, Stenger Gizella, Szirbik Miklós, Szundy Jenő.