Torma lmre 1893. december 3-án született Makón kisparaszti családban. Tehetsége már korán, az elemi iskolában megmutatkozott. 1907-től szobafestőinas, majd 1910-től segéd Makón és Aradon. 1911-tő1 Budapesten dolgozott egy díszítő-festő vá11a1atná1, közben magánúton elvégezte a reálgimnáziumot. 1914-ben bevonult katonának, ahol megsebesül, kórházba kerül. A háború után Pesten beiratkozott az Iparművészeti Főiskola festő szakára, mestere Simay Imre volt. Közben iparművészeti vállalatoknak dolgozott, hogy legyen miből élnie. Miután végzett, templomok, kastélyok freskófestéseit készíti, illetve restaurálja. 1926-ban hazaköltözik Makóra, házában műtermet alakít ki. 1928-ban megfesti a görög katolikus templom falképeit, a következő évben Gerliczy báró hegyfalvi kastélyában a freskókat restaurálja. Első tárlatát Makón rendezhette 1931-ben a vármegyeházán, melynek kedvező visszhangja volt, de anyagi sikert nem hozott. 1935-ben Szegeden, majd ismét a vármegyeház dísztermében nyílt kiállítása 1937-ben.
Ugyanebben az évben Nápolyban a nemzetközi tárlaton egy képével kitüntetést nyer. 1938-ban a battonyai szerb templom freskóit restaurálja. 1944-ben megnősül, feleségül veszi Kiss Erzsébetet. Kiállításai egymást követik Makón, Szegeden, Hódmezővásárhelyen. Rövid betegeskedés után 1954. január 4-én hal meg Makón. Sírja az újvárosi református temetőben található. Főként tájképei és csendéletei ismertek, de festett portrét, aktot és életképeket is. Tájképeinek fő témája a marosi táj, a Maros-part. E műveinek uralkodó színe a zöld, a barna és árnyalatai. Azt festette, amit a táj mutatott, képei a tájat és hangulatát fejezik ki, nem gondolatot, vagy eszmét. A színek nagyobb szerepet kapnak, mint a rajz. Csendéletei kizárólag virágokat ábrázolnak, azok közül is inkább kerti virágokat, mint mezei virágokat. Munkaábrázoló festményei 1945 után készültek, és inkább paraszti tevékenységet ábrázolnak, mint ipari foglalkozásokat. Lélekben közelebb állt a földművelő réteghez, hiszen ebben nevelkedett. Élete utolsó szakaszában keletkeztek ipari munkát ábrázoló képei, munka közben szorgoskodó kovácsokat, lakatosokat, asztalosokat jelenít meg vásznain. Mindenkihez szóló, közérthető képeket festett. A művek maguk mondják el a szín és rajz nyelvén, amit érteni kell belőlük, nem igényelnek bővebb magyarázatot.