A 20 század első felében élő makói radikális értelmiség külön színt képviselt a város irodalmi és képzőművészeti élet megteremtésében. Ők karolták föl az ifjú József Attilát, náluk pihente magát Juhász Gyula és Móra Ferenc. Közülük legmarkánsabb egyéniség Espersit János volt.
„Költő volt az én pártfogóm, aki szép
versek írása helyett szép dolgokat művelt
egész életébe: az igazságot kereste
és védte, a szabadságot imádta és
akarta…” /Juhász Gyula/

1879. január 18-án született Nagyszentmiklóson. Elemi iskoláját  Makón  végezte el. 1893-1907 között  Hódmezővásárhelyen  élt, itt is érettségizett. Jogi tanulmányokat a  Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen  folytatott. 1900-ban tagja lett a  Kenéz Sándor  vezette  Vásárhelyi Híradó  című lapnak, ahol 1902-1904 között felelős szerkesztőként dolgozott. 1907-ben költözött  Makóra . Espersit János háza két évtizeden át a társasági élet egyik központja volt. Barátaival, Könyves- Kolonics József ügyvéddel, Kiss Károly ügyvéddel, Diósszilágyi Sámuel orvossal, Fried Ármin fogorvossal, Kesztner Zoltán villanytelep-igazgatóval és Bittó Gyula kalaposmesterrel nemcsak a kultúra támogatásában vett részt, hanem az Országos Köztársasági Párt szervezésében is, melynek 1913. április 14-én tartott gyűlését a rendőrség feloszlatta. A makóiak hősiességét Ady Endre is megénekelte a Csillagos, vén csatalovak című versében. Espersit János támogatta József Attilát, jó viszonyban volt Juhász Gyulával, Móra Ferenccel, ő hívta Makóra Rudnay Gyulát és növendékeit 1925–27-ben a nyári művésztelepre. 1931 .  november 29 -én hunyt el szívroham következtében. Sírja a makói Római katolikus temetőben található. Háza 1979 óta működik emlékházként. A kiállítás a 20 század eleji makói szellemi életet, valamint József Attila, Juhász Gyula és Móra Ferenc makói kötődését mutatja be.