H. Kovács Mihály adatközlő szerint azonban a Teknyőkaparó Makó szülötte volt. „Makó környékén élt ëgy érdekös embör, akit már gyerökkorában tátosgyeröknek tartottak. Löhetugyan, hogy az ország más részén is élt a magyari népek emlékezetében ez a különös embör, de eszmélködésöm óta úgy tudom: városunk szülötte, városunk lakója volt ő. Különösen a Szentlőrinc nevű városrészben élők, mög a Makó-Újváros lakói hivatkoztak rá, ha valami baj zúdult rájuk. »Mögmondta mán régön a Teknyőkaparó, oszt csakugyan úgy is lött.« (Alekszi József.)”
Makó környéki öregek szájából gyakran emlegetik a Teknyőkaparót. A világ sorsának alakulását éppúgy megjövendölte, mint azokat az erkölcsi tévelygéseket, amelyek a világ végének a kezdetét jelentik. Hogy számos története, jóslata mind a mai napig fönnmaradhatott, arról tanúskodik, hogy hittek neki, és a szavait éltető öregek bölcsessége ma is hitelt ad jövendöléseinek. Igaz, a Teknyőkaparó sok szálból szövődő történeteiből napjainkra alig maradt egy-egy hézagos töredék, ám ebből is pontosan következtethetünk az egész sokrétűségére, a részletek gazdagságára. Jövendölési alapján kétségtelenül tiszteletet és félelmet parancsoló hatalom lehetett egykor, aki megszabta az emberi magatartást, előre látta a történelem menetét, a világ katasztrófáját.
De hát ki is volt valójában a Teknyőkaparó? Csongrád megye szájhagyományának jellegzetes, másutt nem ismert alakja. Hozzá hasonló jóstehetséggel fölruházott népi hőst a magyar néprajzi szakirodalom nem ismer. Kétségtelenül történeti, valóságos személy volt. Megnyilatkozásai alapján világot látott ember lehetett. Neve nem maradt fönn? csak a foglalkozása alapján emlegették. A Teknyőkaparó név Apátfalva, Bökény, Csanádpalota, Ferencszállás, Földeák, Királyhegyes, Kiszombor, Klárafalva, Kövegy, Magyarcsanád, Makó, Maroslele, Nagyér, Óföldeák, Szőreg, Tápé helységekben ismert. Az öreg Teknyős megnevezést Baks, Csanytelek, Dóc, Mindszent, Szegvár emlékező lakói használják. Akadtak, akik a keresztnevét is tudni vélték: Pista bácsi, János bácsi, Jani bácsi. Az egyik neve István vót, ez biztos. Pétör bácsinak hívták. Voltak, akik mindenekelőtt táltosnak tartották. Mások szerint teknyőkaparó cigány lehetett, aki teknőkészítésből tengette életét, s mint ilyen nemcsak a Dél-Alföldön, hanem messzi vidékeken is megfordulhatott. Talán pákászféle víziember lehetett, aki egyszerű eszközök faragásához is értett. Élete során nagy darab földeket bejárhatott, és közben kellő bölcsességre, tapasztalatra szert tett.